Csupasznak érezném nélküle a csuklóm. Nem akarom levenni. És persze nem is fogom. Itt jöhetne a "költői kérdés". Miért? De nincs szükség rá, és igazából nem is lenne költői ez a kérdés. Mivel tudom rá a választ. Azért, amiért újra meg újra meghallgatok egy számot, megnézek egy filmet, megszagolok egy virágot. Amiért még mindig elhallgatok, ha megszólal a Wonderwall. Amiért évek óta nem hallottam a From yesterdayt. Amiért a pénztárcámban őrizgettem a rózsaszínűvé fakult Felcser karszalagot.
Ezek az én fényképeim. És eszemben sincs lemondani róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése